Kruza Richárd
Panasonic DMC-TZ5 ismertető
|
Kívülről
A DMC-TZ5 kézbe véve elkap a deja vu érzés, de kellemes emlékeket idéz fel. Minőség és kidolgozottság tekintetében a korábbi tesztünkben leírtak erre a típusra is teljes egészében érvényesek: a szándékosan hagyományos, alapvetően szögletes formavilág manapság egyre divatosabb. Dizájn vonatkozásában a titok a részletek precíz és átgondolt kialakításában rejlik, ennek köszönhetően megjelenése komoly és elegáns. A gép háza fém, és minden részlet jó minőségű anyagokról és kialakításról, gondos tervezésről tesz tanubizonyságot, öröm kézbe venni a gépet. De ezután azonnal megszólal az emberben a kisördög: szép szép, de már ismerjük, nézzük egyáltalán milyen különbséget veszünk észre a TZ2/TZ3-as pároshoz képest?
Ami kívülről azonnal feltűnik az a nagyobb kijelző, mely immár 3 collos. A gépet kezünkben tartva a jobb hüvelykujjunk "észreveszi" az új felvétel/lejátszás kapcsolót, valamint némileg változtak az alsó gombok feliratai ami arra utal, hogy a menüszerkezetben is történhetett változás. A gépet elfordítva és felülről szemlélve láthatjuk, hogy a módtárcsán sokkal kevesebb funkció van, de legyünk jóindulatúak és ne feltételezzük, hogy visszafejlesztés történt. A ki-be kapcsoló átkerült az exponálógomb másik oldalára, és a jobb oldalon lévő, korábban az optikai képstabilizátort kiválasztó gomb feliratán az E.ZOOM felirat látszik, ez tehát új funkciót kapott.
Nézzük meg szemből a TZ5-öt. Feltűnik, hogy az ujjtámasz már nem vízszintes hanem függőleges irányban helyezkedik el a gépen. Ez egyszerre funkcionális és markáns dizájnelem. Ennek köszönhetően elölről nézve a gépet nem lehet összekeverni a korábbi típusokkal. A TZ5-ön továbbra sem utal semmilyen külső jel a felbontásra, tehát azt is gondolhatnánk hogy ebben a vonatkozásban nem történt fejlesztés, de - sajnos - ez nem így van. Apró különbség még, hogy a csuklópánt rögzítése immár nem vízszintes hanem függőleges irányban helyezkedik el. Vajon miért?
Kezelőszervek, ergonómia
A gép fogása kicsit stabilabb mint az elődé, egyrészt az ujjtámasznak, másrészt a hüvelykujjunknál kidudorodó, új felvétel lejátszás gombnak köszönhetően. A hátlapon lévő gombok kicsik, de eléggé kiemelkednek ahhoz, hogy a helyzethez, illetve sok más kiskompakt géphez képest kényelmesen lehessen kezelni a funkciókat. A kezelőgombokra és a Menu gombra továbbra sem ráfestve, hanem "gravírozva" vannak a funkciók ami nagyon szép, csak napfényben nem olvasható. A gép külső méretei változatlanok maradtak. A módtárcsát kissé balra helyezték annak érdekében, hogy a ki-be kapcsoló elférjen a módtárcsa és az exponálógomb közé. A gép bekapcsolásakor kiderült hogy ez mutatóujjunknak a gép bekapcsolásakor sokkal kényelmesebb pozíciót biztosít, nem kell annyira begörbíteni.
Megmaradtak tehát a kellemes adottságok, miszerint a DMC-TZ5 kicsi de nem túlságosan, stabil, egykezes fogású kiskompakt. Éppen annyira kicsi hogy zsebben észrevétlen tudjon maradni, a gombok kiosztása pedig kiváló, minden kézre esik. Mondhatni, ideális.
Kijelző, kereső
3 coll, 460 ezer pixel. Ezek kiváló adatok, és a látványban meg is nyilvánulnak. Funkcionálisan ez a legnagyobb különbség a DMC-TZ5 és elődei között. Nemcsak nagy, hanem a finom felbontásnak megfelelően nagyon részletgazdagok a kijelzőn megjelenő fotók. A DMC-TZ5 már nem csak fényképezőgép, hanem szinte egy képnézegető is. A Power LCD mód ebben sokat segít, mert a képernyő fényerejét a külső körülményekhez igazítja. Ezáltal erős fényben is jól látható a képernyőn megjelenő kép, és nagyon éles szögben is használható. Fotóit a képernyőn visszanézve az ember meghökken és hirtelen magabiztossá válik, mert úgy érzi nagyon jól tud fotózni, ugyanis tűéles, kontrasztos és nagyon gazdag színvilágú látvány fogadja.
Annyira szép képek, hogy a fájlokat letöltve és bekalibrált, profi monitoron folytatva a tevékenységet az embert kis csalódás éri, tehát a DMC-TZ5-ös képernyőjén megjelent látvány nyilvánvalóan cizellált. De ez nem baj, a képernyő funkcionálisan kiváló. Komponálásra különféle körülmények között, képnézegetésre baráti, családi társaságban szintúgy. Átnézeti kereső a DMC-TZ5-ön viszont sajnos továbbra sincs.
Menürendszer, üzemmódok
Nyilvánvalóan az egész rendszer az elődére épül, de találkozhatunk néhány hasznos változtatással. Az előd TZ2/TZ3 tetején az exponálógomb melletti gomb immár nem az optikai kézremegés kompenzálást kapcsolja ki-be, illetve választ a két mód között, hanem - ahogy az "E.Zoom" feliratból kiderül - zoomolni lehet vele. Ahogy a TZ2 tesztjében írtuk, a stabilizáló rendszer annyira jó, hogy az ember azonnal megszokja és mindig használja, tehát nemigen kapcsolja ki. Éppen ezért felesleges ehhez a funkcióhoz egy különálló gomb. Az ezt kiváltó E.Zoom gombbal viszont a zoom-ot egyetlen gombnyomással egyik végállásból a másikba lehet állítani, ami a gyakorlatban kiválóan használható és kellemes funkció, mert végállásig nem kell nyomva tartani a zoom gombot.
A módtárcsán feltűnik hogy kevesebb funkció látható rajta, és eltűnt a piros szívvel jelölt "Simple" (egyszerű) mód. Van helyette viszont iA Mode, ami lényegében egy továbbfejlesztett automata mód. A fő különbség a benne rejlő Auto Scene funkció, mely arra hivatott, hogy magától felismerje a fotózás körülményeit és ne csak a szokásos beállításokat végezze el. Emellett persze figyel, mérlegel, beállítja a ISO-t, expozíciót, bekapcsolja a folyamatos autofókuszt és az optikai stabilizálást. Továbbfejlesztett automatikáról van tehát szó, ami jól működik, szép fotókat gyárt a rendszer különféle körülmények között.
Fehéregyensúly vonatkozásában annyi fejlesztés történt, hogy immár találunk floureszkáló állást is - ami azonban nem működik tökéletesen. Nem mindig találja el a gép a megfelelő beállítást: előfordul hogy ebben az állásban egyazon helyen való fotózás közben különféle megjelenése lesz fotóinknak. Hasonlót tapasztalunk beltéren, kevés fénynél automata állásban is, de őszintén szólva olyan is volt, hogy fényes napsütésben minden kék lett - igaz ilyen egy hét használat alatt csak egyszer fordult elő. A fent említett helyzeteken kívül az ISO rendszer jól működik, és megmaradt a manuális beállítási lehetőség is.
Programmódok vonatkozásában a helyzet változatlan, két külön állás van és a gép megjegyzi az utolsó beállítást. Új dolog viszont a hátlapon jobboldalt lent lévő Q.Menu (Quick Menu) gomb, mellyel a legfontosabb beállításokat tudjuk elvégezni a képernyőn megjelenő legördülőmenü segítségével. Dícséret jár érte, mert nem kell a menüben lépkedni, azonnal kezelhetjük a tipikusan és gyakran szükséges beállításokat.
A már említett új felvétel/lejátszás ujjunkkal kitapintható és ránésére is megállapítható hogy milyen üzemmódban van a gép, és egyébként is nagyon kéznél, vagyis ujjnál van. A DMC-TZ5 nélkülözi a manuális beállítási lehetőségeket. Biztosan sokan vannak akik örülnének ha nem így lenne, de a fejlesztők nyilván úgy gondolkodtak hogy utazógép lévén, a felhasználói szokásokat figyelembevéve a legtöbb felhasználónak csak bonyolítanák az életet - és ebben van is valami.
Optika, képminőség, érzékelő
A Leica optika teljesen megegyezik a korábbi típusokéval, és nem is okoz csalódást. A gyújtótávolság 28mm nagylátószögről indul ami beltéri fotózásnál nagy előny és elmegy egészen 280mm-ig.
Zoomteszt
Képminőség tekintetében nem nagyon lehet különbséget észrevenni a korábbi típushoz képest. Torzítások, aberráció és vignettálás lényegesen az átlag alatt van jelen, ami a Venus Engine képfeldolgozó áramkörnek nagyban köszönhető. Azonban a képzaj a korábbi típusnál is kritikus pont volt és most sem csökkent egy szemernyit sem, ami elgondolkodtató. A DMC-TZ5-ben ugyanis már a Venus Engine IV képfeldolgozó áramkör dolgozik, és már a III-as verziójú áramkörről is tudni lehetett, hogy nagyon erőteljes korrekciós funkciókat végez - képzaj tekintetében is.
A DMC-TZ5 érzékelőjében - mely 4:3, 3:2 és 16:9 oldalarányú képeket készít - ugyanis már 9.1 effektív megapixel van, aminek azon kívül hogy a tulajdonos elmondhatja magáról hogy 10 megapixeles gépe van, az égvilágon semmi haszna nincs - sőt. Logikus következtetés ugyanis, ha maradt volna a régi érzékelő, akkor az új Venus Engine IV lejjebb szoríthatta volna az átkos képzajt.
Azonban a képzaj igenis maradt, és éppen akkora mint volt, minden technikai fejlődéssel együtt és amellett, hogy a gyárak komoly pénzeket áldoznak a fejlesztésekre. Úgy tűnik, sokan folyamatosan várják a megoldást, de az nem jön el és mintha mostmár mindig együtt kellene élnünk a kompaktok világában azzal, hogy ISO 400-tól felfelé számolnunk kell a képzajjal. Kár, hogy nem lehetséges összekombinálni egy mai gépet egy régebbi, kisebb felbontású szenzorral, biztos sokan kíváncsiak lennének rá.
ISO 100, 200, 400, 800, 1600
Erős fénynél, például napsütésben megfigyelhető, hogy továbbra is jelentkezhetnek beégett részek. Figyelve a jelenséget arra a következtetésre lehet jutni, hogy talán nem is az expozícióval, hanem a dinamika tartománnyal van némi probléma. A jelenség mértéke nem jelentős, lényegében a gyakorlott szemnek tűnik csak fel. Azonban ha a fotós felfigyel rá, késztetést érezhet arra hogy bizonyos helyzetekben 1-2 lépéssel visszavegye az expozíciót.
Nyilván az erős zajcsökkentésnek tudható be, hogy időnként még mindig kicsit lágynak tűnnek a képek - hiába, a 9 megapixeles szenzor által termelt zajt bizony csökkenteni kell. Az autofókusz - ahogy korábban is - gyors, a segédfény jóvoltából kevés fény mellett is megbízhatóan működik. Mindent összevetve a képek tiszták, szépek, színviláguk természetes. A fent említett problémák ugyan kétségkívül léteznek, de jellegük és mértékük nem befolyásolják a DMC-TZ5-öt abban, hogy élvezetes, szép képeket gyártsunk vele. A képminőség jelen esetben jobb, mint a legtöbb konkurrens gépé ebben a kategóriában.
Memória
A gép SD és SDHC kártyákat egyaránt képes kezelni, SDHC esetében maximum 32 gigabájt tárkapacitást tudunk magunkkal vinni. A belső memória 13-ról 27MB-ra növekedett, a megnövelt felbontás miatti nagyobb képfájlok miatt. Jó hír, hogy immár USB 2.0 csatlakozóval tudjuk számítógépünkhöz kapcsolni a DMC-TZ5-t.
Vaku
Változás a belső vaku vonatkozásában nincs. 4-5 méter hatótávolság, és nagyon pontos expozíció jellemzi a rendszert. Külső vakupapucs nincs.
Sorozatfelvétel, videorögzítés
A DMC-TZ5 már képes 1280 x 720 pixeles, 30 fps-os, 16:9-es arányú felvételek készítésére. Felvétel közben ugyan használható az optikai zoom, azonban valami miatt egyrészt nagyon lassú, másrészt zoomolás közben az autofókusz hajlamos "keresgélni". Emiatt videózás közben nemigen érdemes zoomolni. A képminőség viszont szuper, a képstabilizátor pedig nagyon jó munkát végez.
Áramellátás
Továbbra is 1000 mAh-es Li-ion akkumlátor szolgáltatja az energiát, mellyel immár körülbelül 300 képet lehet csinálni, tehát a DMC-TZ5 elődjéhez képest kicsit takarékosabb. A csomagban található külső töltő másfél óra alatt tölti fel az akkumulátort.
Összegzés
A Panasonic harmadik generációs TZ utazógépével volt dolgunk, és ahogy az elődök sem, a TZ5 sem okoz csalódást. Örvendetes, hogy a Panasonic nem követi sok cég abbéli szokását, hogy a korábbi típust minden áron "fejleszteni" akarja, ugyanis ez sokszor jelent visszalépést mind külső megjelenésben, mind a funkciókat, mind a használhatóságot tekintve, illetve az új típus elveszti korábbi jellegét.
A DMC-TZ5 maradt az ami volt, ami miatt népszerűvé vált a TZ sorozat. Az értékeket megőrizték, miközben értelmes változtatásokat végeztek rajta. Az újítások talán nüansznyinak tűnhetnek, használat közben azonban az ember mégis örül nekik, mivel a korábbihoz képest valóban érezhetően új típusról van szó, melynek használati értéke magasabb. Kiváló képminőségével, erőteljes zoom-jával, kis méreteivel, értelmes funkcióival ideális utitárs annál is inkább, mert külső háza fémből van. Hibái, fogyatékosságai olyan jellegűek és olyan szinten vannak, melyek nem jelentenek akadályt abban, hogy kiválóan betöltse feladatát. Utazótársnak kiváló, a jó még jobb lett.